Hétköznapi szenny

Remek.
Az unokatesóm Veszprémből le tud küldeni egy 2 alkalommal használt gitárt. a távolsági buszsofőrrel leküldi, hehe. Csak kis pénz.
Legalább be lesz hangolva...

Őszintén nem tudom miért vagyok mostanában -sűrűn- búvalbaszott.
Egyszerűen ez az állapot kényelmes. Mit tehetek? Ilyenkor jó gondolkodni. Az elméletek csak úgy száguldoznak. Ekkor tudnék világmegváltó beszédeket mondani.
Hihetetlen.
Persze hogy az...
Mostanában eszembe jut hogy, egyre többször, hogy valami hiányzik.
Nincs kit szeretnem, nincs meg ez az érzés. Kis dolgok hozzák mozgásba a világot, ez az egyik. Lehet hogy ez így lesz még sokáig. Egyszerűen néha azt érzem hogy bármit meg tudnék tenni, szerelmes vagyok a világba. Máskor meg magamba fordulok és rájövök arra, hogy nem akarom senki idejét pazarolni. Egyszerűen tudom hogy ez senkinek sem lenne jó.
Mindenki hazudik. És ez igaz.
Furcsa, de így érzek.

Gitározni akarok. De nincs gitárom. És nem is tudok. -sóhaj-

Ez ellen tenni fogok az elkövetkezendő időben.

Hogyha azt nézzük az életünk lassú, de ha már a halálos ágyunkon nézzük, azt látjük hogy milyen gyorsan eltelt és nem akarunk meghalni. Persze a mai világban meg is dögölhetünk nem vennék észre csak elszáguldana a tekintetük sírunk felett. Újabb ember aki meghalt kit érdekel, ő is csak egy volt a sok közül. Baromság. Minden ember más, egyéniség, mindenkiben van valami különleges. Lehet hogy ezt már tudja fiatal korában, lehet hogy a halálos ágyán jön rá... A gyilkosok a leggazdagabb emberek, és az elhunytak a koldusok ez baj..
Más
Kata kedves, új hajszínt akart. Kapott...szőke lett. Nos, többszöri nézésre nem is áll rosszul, de neki nem tetszik. :)
Rendeltem egy MP3 lejátszót, nos...1 órát szarakodtam vele, de mivel nem indult így e-mailben, írtak egy módot, hogy hogy csináljam. Na, oké de ha BEKAPCSOLNI SEM TUDOM URAM?!
Lényeg a lényeg, vissza kell küldenem. OK, ebből hétfőn lesz postára adás...

Inkább hagyjuk...

Egy különleges személytől is szeretnék elnézést kérni és szeretnék köszönetet nyílvánítani.
Ez a személy Kurt Donald Cobain.
Elnézést szeretnék kérni mert a hülye fejemmel elfelejtettem mennybemenetelének időpontjáról megemlékezni szerény blogomon.
Köszönetet szeretnék mondani mert megteremtett egy zenei stílust és ezzel eggyütt egy életszemléletet melyet soha nem felejtünk el míg világ a világ. Egy ember aki kiállt a csíkos pólójában és a szakadt farmerjában a színpadra és játszott, megnyugtatva minden embert.Isten személyesen vigyázza lépteidet Kurt!

Más témára evezünk.

Észrevettem hogy mindenki meg akar felelni az elvárásoknak. Mert ezen a világon nincs olyan hogy nem kéne nyalni egy segget. Főnöködét, tanárodét, akárkiét, tökmindegy, félsz a következményektől, hogy "Mi lesz ha ellenállok?" Mi lenne? Jah, kiraknának az iskolából/munkahelyől mert megvan a véleményem...

Na, megy az idő, öregedünk. Attól fosunk nap mint nap hogy reggel már kitört a III. VH. vagy valami rosszabb. Jó nekünk most?- tehetném fel a költői kérdést, de úgy is tudom a választ.

Nem jó, sőt szar, nem is kicsit. (Nagyon b*zdmeg, nagyon!)

Nem csak a magyaroknak, (Viva la politica!) de pl: az amcsiknak miért jó az iraki háború? Például? Elviszik fiaikat ismeretlen terepre ahol halomra is lőhetik őket.
Őszintén az amcsik közel sem érdekelnek, mert szerintem a leghülyébb népség kerek-e világon (persze mindenhol vannak idióták, csak jól kell válogatni)
Na mindegy, mennek a húsvéti előkészületek meg hasonlók. Vesszük a sonkát-tojást. És örülünk a fejünknek. De most megyek mert megszakad a kapcsolat Katával. Remélem nem a helyi terrorista brigád vitte el. (Vagy a kis kék emberkék)

...de ebből a legkedvesebbet Katának hívják. Most elvileg az a szöveg jönne hogy "mesélek róla, nektek"...és igen az a szöveg jön.
Nos, ha azt mondom szép-okos-ügyes kislány, azzal akkora hibát követnék el hogy az hihetetlen. Persze ezek is igazak, de Ő ennél sokkal több. Kezdjük ott, hogy Kata volt az aki  kihúzott az élet sivár és egyhangú folyásából és mutatott egy olyan látásmódot amit máig is követek (Félreértések elkerülése végett: Nem váltottam vallást). Mikor jobban megismerkedtünk egy világ borlult meg bennem. Érdkes személyisége engem is megváltoztatott, és örülök ennek. Annyi minden mást észrevettem, a szépet, a jót... és a rosszat el tudtam felejteni egy időre.
Ennyit rólam.
Őszintén, kedves barátom néha önbizalomhiányban szenved, nem sokszor fordul elő de megesik. Ezután viszont csak úgy gyártja az ötleteket. Hihetetlen érzékkel tud meglátni dolgokat: szépet-szörnyűt, jót-rosszat...mindenről van véleménye (Hála Istennek). Nagyon megbízható, mindenkihez van egy jó szava, Segítőkézsége -és ezzel eggyütt türelme- határtalan. (A türelem jól jön hosszú beszélgetéseknél, néha nagyon fársztó vagyok :) )
Nyugodt egy lélek, bölcsen nyugodt...Talán ha azt mondjuk hogy "életművész", azzal sem fedtük le a teljes valóságot. Több annál. Ő gondolkodó, ilyet a mai világban nehezen találsz. Főleg ennyire fiatalon nincs az embernek kiforrott gondolkodása a világról, nos ez a teória Ő esetében megdől. Ezért csodálom is, hogy lehet valaki ennyire energikus elméjű?

Remélem még sokat boldogít gondolataival a jövőben!


(P.S. : Majd elfelejtettem: Mellesleg gyönyörű teremtmény, csak néha nem vallja be magának.)

Most gondolkodj el mennyit ér egy emberi élet.

Megvan? Persze hogy nincs, az Isten pénze sem elég. Páran ezt mégis máshogy gondolják. Emberek akik azt hiszik ők a halál urai, pedig akkora tévedésben vannak hogy az valami hihetetlen.
Ma fényes nappal(!) halálra vertek egy srácot az utcánk végében.Na, persze itt lép be a költői kérdés: Mit lett volna ha , meghallom a dolgot? Én is kapok a pofámra vagy véletlenül nem kap el. Esetleg nem is akar...nem tudom de nem nyugszom bele abba hogy jó ez így.
Ezek szerint az élet tanít, az élet történései csiszolják az elmét. Az ilyen kérdések miatt esel gondolkodóba, majd ha nem találod a választ, akkor kétségbe.

Te mit tettél volna?

Na, ma finom fejfájással ébredtem.
Nem szeressük.
Szenvedtem kb. délután 2 óráig aztán faszán elszédültem a szobámba átöltözni. Ebéd, csak jó magyarosan. Bambulás. Még több bambulás de most már egy televízió nevezetű készülékre. Constantine című film megy a műsoron
(Hja, én raktam be.)
Aztán még egy film kezd el lejátszódni a fekete dobozban ami a Kárhozottak királynője címre hallgat. Mostanáig sem néztem meg. Volt közben napi sorozatnézés, meg msn konzultáció. Most meg itt vagyok. Ez van, ideje nyugovóra térni.
Itt  a mese vége mára, zár a Zsolti bejegyzéstára.

Na tegnap elmentem a fodrászhoz, hogy szépen zárjam az iskolai hetemet. A csaj beszivatott egy órával (Odamentem fél ötre és kb fél hatkor kerültem sorra, mellesleg még ismerem is csókolom!)
Szóval este szépségesen mentem haza, persze ha a Hősre akarok hasonlítani akkor még növsztenem kell.Mindegy!

Ma volt ünnepély, finom. Egy óra egy helyben toporgás, miközben ömlik rólad a víz. Szeretjük , nagyon is! Legalább a hazafelá út szép volt, kivéve az oszt.főt aki velünk jött véletlenül ÉPPEN mögénk ülnt. Persze hogy ültünk szépen-csendesen egész úton. Most itthon ülök és konzultálok egyik legkedvesebb barátommal. (PONT, nektek elég ennyi) Péntek foglalt, meglátjuk mit hoz még a jövő erre a hétre. El kéne menni moziba...

Holnap megyünk dolgozni. De ez kit érdekel? Mindegy eggyel több napot tölthetünk sorstársaimmal az intézményben. Olyan rossz nem lehet, talán a tanárok is lightosra veszik az ütemet.
Ma szép szél volt a vámnál, amiből szart se lehetett érezni a város másik felén. Ázás nem volt ma.
Csak észrevettem hogy egyre több csokker van a világon.
A buszon ugye (hol máshol?) belebámulnak az ember arcába de úgy, hogy már kedved lenne mondani hogy "Szép vagyok, de ez túlzás!". Szóval az ilyen emberekbe tudnék egyet kettőt belebökni a henteskéssel.
Nem is az a bajom hogy néz hanem ahogy néz, hát nem igaz mi ilyen érdekes?
De amúgy az út további része jól telt, magamba mélyedvén gondolkodtam ahogy szoktam.
Egyszerűen kinézel a buszablakon és látod hogy mozgolódik Pécs.
A másik dolog: Március 15.

Nár nem azért de kiváncsi vagyok mi lesz, mert október 23. -án pl. ilyen is történt.

(ez az iromány Tomcathez érkezett, de jó kis történet meg lehet nézni mit várhatunk, köszi Tom!)

Okt. 24. (elvileg)

"Barátnõm anyukája félt egyedül munkába indulni, mikor meghallotta mi megy odakint. Ezért elkísértük (barátnõm, a bátyja és én). A kisebb mellékutcákon sikerült eljutnunk a villamosig, ahol elbúcsúztunk és hazafelé vettük az irányt. Mire megérkeztünk már az utcánkban is hatalmas tömeg állt. Kicsit szemlélõdtünk és észrevettük, hogy a rendõrség tõlünk alig száz méternyire farkasszemet néz velünk. A tüntetõk közt voltak fiatalok, öregek, lányok és háziasszonyok is (még egy mozgássérültet is láttam, zászlóval a kerekesszékén).

Itt jegyzem meg, hogy aki még egyszer csõcselékrõl beszél és focihuligánnak titulál minden tüntetõt a fülem hallatára, az számítson egy visszakézbõl kapott pofonra.

Hirtelen egy emberként megindult a tömeg felénk, mivel rohanni kezdtek a rendõrségi tûz elõl. Könnygázgránátokat lõttek közénk és a menekülõkre gumilövedékkel lõttek. Nem csak a Rákóczi úton állókat támadták, még a kis utcákon sétáló emberek is kaptak a gázból. Mi is az utcánkban álltunk mikor megjelent a fejünk felett egy gránát. Mondanom sem kell, nekiiramodtunk. Észrevettem, hogy barátnõm lemaradt, mivel egy teljes sebességgel araszoló öragasszony feltartotta. Megfordultam érte, fellökve egy velem szemben rohanó öltönyös alakot és miután megragadtam a kezét együtt futottunk a kapuig. Egy cammogó, furcsa alak jött oda és az orra alatt motyogott valamit (egy cingár, hétköznapi ipse volt). Elõször azt hittem csak részeg, de megláttam egy szakadást a dzsekijén. Egy nõ megkérdezte mit akar, erre felhúzta a hátán a lyukas dzsekit. Olyan látvány tárult elénk, amit ha nem a saját két szememmel látok, lehet nehezen hiszek el bárkinek is. Szó szerint kilyuggatták a szerencsétlent. Egy hatalmas seb tátongott a háta közepén épp egy gerinccsigolyája helyén, egy kisebb húscafat még mindig ott lógott miközben ömlött belõle a vér. Azt nyögdécselte, hogy a rendõrök hátbalõtték amikor elfutott. Az emberek körécsõdültek, valaki mentõt hívott. Páran felvetettük, hogy inkább a közeli Rókus kórházba kéne vinni, de az utcát ellepték a sajtósok. Körülállták és több kamerával is felvették azt az undorító sebet ami még akkor is csúnyán vérzett (érdekes módon egy TV hírmûsorában sem láttam az errõl készült felvételeket, pedig még akkor is kameráztak mikor a mentõhöz kísértük). Míg a mentõkocsira vártunk valaki elsõsegélyt nyújtott neki és bekötözte a sebét. Ezalatt az embereket kiszorították a környékrõl és az utcánk kijáratát elállták a pajzsos rohamrendõrök és lóháton ülõ kollégáik sorfalával. Elvileg nincs kijárási tilalom, mégsem engedték haza az itt lakókat. "

Szóval szerintem ennél cifrábbra is számíthatunk, a lényeg az hogy a rendőröknek mindegy kit vernek a lényeg, hogy a média lássa hogy ütnek valakit.
Most komolyan, néha a  rendőrök (akik nem az inteligenciájukrók híresek) rosszabbak mint a tüntető fradista vagy focidrukkerek. Direkte nem mondtam hogy tüntetők, mert a legtöbb ember békés, és mégis könnygázt kapnak a arcukba. Az újjal amit direkt erre az alkalomra készítettek vigyázni kell mert könnyen vakít.
Szóval lesz MÚK meg hasonló, de csak ügyesen!

Ha már itt tartunk, sziasztok!
Én vagyok e blog adminja és szellemi végtermék-gyártója. Becsületes nevem Zsolt és pécsi lakos vagyok.
Semmi pénzzért nem költöznék el innen hacsak az a pénz sok. Nagyon sok...ó igen...szóval a lényeg az hogy szeretem ezt a kis várost mindennel eggyütt ami van benne/jár vele. A Koncerteket a téren, az éjszakákat a városban (Gyönyörű képeket lehet elkapni ha az ember figyel!)
A Kodály Zoltán Gimnéziumban végzem tanulmányaimat, sok jó ember közelében! Kedves kis közösség ez.
Ember akit csodálok: Kurt Cobain a NIRVANA frontembere/énekese/gitárosa (R.I.P. Kurt 1994), ebből kifolyólag a zenéjüket is szeretem. :)
Kedvenceim, persze a zenei ízlésemet nehezen lehet behatárolni, mert mindenevő vagyok.
Hobbijaim a filmnézés-elemzés és a beszélgetés. Először nem vagyok nagypofájú, de miután jobban megismersz, csak úgy ömlik belőlem a szó ha belejövök.

Egyenlőre ennnyi majd úgyis irgatok szépeket ha lesz időm.

Vége.

Este van este van,  Én nem vagyok nyugalomban. Jöttem írni, így megy ez. Mesélek nektek az öregasszonyról aki túl értelmes volt.
Éppen felszálltam a 2-es buszomra ami naponta szállítmányoz egy bérletfelmutatás ellenében. Kerestem ülőhelyet, volt is a késői iskolából-távozás miatt. Szépen csendesen ahogy szoktam elkezdtem relaxálni a NIRVANA Heart- shaped box- ára. Nocsak! Hát nem most merül le az elem?
Offkorsz.
Mindegy kibírom mondom és hősiesen megyek matekra. Szép volt, jó volt, elég volt, mostmár indulok haza. Hmm... ma van nőnap, illene valami gyommal meglepni édesszülőmet.  21-es busz ugrás, épphogy elhibázza. Várhatsz fél órát barátom! Néhány sorstársammal állok a megállóban. Mindenki unatkozik, kivéve egy öreg bácsikát aki valamilyen mérgező folyadéktárólót nézeget. (Halálfej volt rajta, na)Megjön a busz, halleluja. Fölszáll a "tömeg", folytatjuk a sakkozást. Kevés a hely, szokás szerint 2 megállóval később a fele busz leszáll. Na csak van hely, a velem szembe lévő négyes ülőhelyen is ül pár iskoláslányka. Pontosan 3 remek darab.A 4. széket egy néni foglalja el. Na, megérkezik hősünk és mint látszik ülőhelyet keres. Nem szól semmit odaáll a lányok mellé.(KB. olyan 55 körüli nő lehetett, egy sima bőrtáskával) Semmi visszajelzés. Köhint egyet-csak diszkréten- semmi. A lányok pár megállóval később leszállnak, végre van helye, fellélegzik és kifujja magát frissen szerzett trónján. Na, itt kezdődött az az időszak amikor a szája kinyílt és nem akart becsukódni. Tudnilillik egy rendes gyerek álljon fel ha öreget lát! Persze, persze, de azt nem vette figyelembe hogy a rendes gyerek mit cipelt a hátán!  A lányoknál akkora táska volt mint amit a póstás hord magával(persze tele) plusz tesicucc! Na innen kezdődött a beszélgetés amiben utazótársa( egy nála idősebb néni) nem értett egyet. Na szóval erről szólt az első 5 perc. Fiatalság, jólneveltség, bezzeg az én időmben. Na! Hát ezt vártam! Megérkezett az üdítő színfolt a beszélgetésbe! Gyurcsány bácsi tehet a táskák súlyáról! Hátpersze! Nagyon is! Na utazótárs-néni ezt már nem bírta és kicsit visszakérdezgetett. A szóváltás egyre hangosabb lett mire mikor már az ajtónál álltam láttam hogy a néni mindjárt sírni fog annyira idegesíti ez a nőszemély( értsd: majdnem felrúgta olyan dühös volt) De az csak nem hagyta abba. Nem bírtam nézni és leszállás előtt, mikor már eléggé hangosan kiabált, csak annyit mondtam hogy "Most már elég lesz!" Rám nézett, a busz fékezett, mindjárt ottvagyunk Én egy utolsó rántással felkatptam táskámat, amin látszott hogy nem éppen a legkönnyebb napom van.  Az idő hölgy csak mosolygott. Ez jól esett.  A magashangú nő köpni-nyelni nem tudott, ez is jól esett mondhantni nagyszerűen. Szóval ebben is látszik hogy aki nem tudja milyen a mai világ, az otthon mondogathajta magának hogy "mondjon le" meg hogy " én nem ezt csinálnám". Tanulság:

1. Nem kell mindenért a kormányt hibáztatni.
2. Nem kell mindig a tanulót hibáztatni.
 Úgyis mindig más  lesz akárki akármit mond

Kis történet, nincs sok jelentősége, de ez történik kérem. Nincs mostanság egy jó kis rendőri összecsapás vagy fradi meccs. Ebben a szakaszban unalmas az élet

Na, a lényeg hogy mekapjuk a lokátorunkat mert pár szottyattseggű dísznigger nem volt képes elvonszolni magát egy szavazóurnáig és ott egy rohadék X-et tenni az igen alá.

A nyugdíjasok meg egyenesen leszarják, hidd el.

De most öszintén! Itt tart az emberiség? Nem értik hogy ez a szép kis oszlop csak káros lehet ránk nézve? Sorolom:

1.Ne mondja senki, hogy az összképet nem fogja roncsolni. NAGYOBB lesz a TV-toronyál is ember! De te nem mentél el szavazni.

2.Sugározni fog mint a világ nem, nem hazudok. (Szóval a sok csokker ne sírjon ha 3 karú és 4 csőrű gyereke születik)

3.Ha beüt egy háború (Tudom, "Hülye vagy, nem lesz semmi" de tegyük fel!) potenciális célpont vagyunk.

Persze a polgármester ezt meg tudná állítani, de nem teszi mert egy málé paraszt.
Talán a Toller ezt nem engedné, valamennyire jobb vezetője (ennél biztos!) volt Pécsnek.

Most már késő, te nem mentél szavazni, ne sírj ha benne leszünk a gányban.

Na, meg ma van nőnap. Szeretjük ezt az ünnpet, csak sajnos nem tudunk mind a 30 szépséges osztálytársnőnek egy szál virágot venni.(Pedig megérdemelnék!)
Mondjuk én meg paraj vagyok mert nem vittem annak se akinek akartam.

Nos mára ennyi sirás elég szerintem, csámcsogj rajta barátom.